Az én nevem Aiona. Egy galíciai városból, Ourense-ből származom, ami az egyik legzöldebb régió Spanyolországban. A városnak több mint 106 000 lakosa van. Ez egy kis hely tele lehetőséggel, sok szálláshellyell, nagy folyóval és sok zöld területtel, ami miatt a természetben érezheted magad hegyekkel körülvéve. Ourense híres a természetes termálvizéről.

Kezdetben Ourense-ben tanultam, majd a mesterszakot Andalúziában végeztem el, és ekkor már azt éreztem, hogy szeretnék valami újat az életemben.

Pozitív személyiség vagyok, szeretem a természetet, új dolgokat fedezek fel minden nap, zenét hallgatok és szeretek kiszakadni a valóságból a filmek és a könyvek által.

Mindig is szerettem volna részt venni az Európai Önkéntes Szolgálatban, és ez volt a tökéletes pillanat! Gondoltam, hogy itt  az idő az aktív pihenésre. Hogy miért Románia? Miért ne?! Itt az idő, hogy elfelejtsem a sztereotípiákat és hogy többet tudjak meg erről a gyönyörű országról.

Az online rádiónál Minervával élő műsorokat, interjúkat készítünk, amellett pedig kezeljük a weboldalunkat és a Facebook oldalunkat is. Viktorral közösen pedig playlisteket készítünk és a rádió reklámozásán dolgozunk.

A világ jobb lehet, ha mindenki segít abban, hogy jobb legyen. Az egyik legfontosabb dolog, hogy elérjük ezt és próbáljunk megérteni más kultúrákat és nézőpontokat, az EVS pedig egy nagy lehetőség erre.

A sárga házban élünk együtt más nemzetiségű önkéntesekkel és angolul beszélünk egymással, fejlesztjük a kézségeinket és azt, hogy hogyan legyünk elfogadóak. Nagyon imádom. Mondhatom, hogy ez egy gyöngyörű ország kedves emberekkel, akik mindig segítőkészek.

Az EVS programban való részvétel egy nagyon jó lehetőség arra, hogy jobban megismerjük magunkat, hogy tanuljunk és segítsünk, megosszunk azt, amink van, és felnőjünk.

Nagyon nehéz arra gondondolni, hogy mit fogunk csinálni az EVS után. Nos, folytatni a tanulást most már nehéz lenne, mert nem kapok több támogatást az államtól, szóval biztosan dolgoznom kell. Hogy hol, az jó kérdés.

Az önkéntesség során rájövünk, hogy mi az igazán fontos számunkra, és lehetőségünk van jobban megismerni önmagunkat. Egyben biztos vagyok, folytatni akarom a fejlődést és az angoltanulást, hátha lesz még lehetőségem külföldön élni. Tudom, hogy a város, ahonnan jöttem mindig ott lesz nekem, de többre vágyom.

A leendő önkénteseknek azt javsolnám, hogy amit tanulsz, az mindig hasznos! - ezt fontos észben tartani, és még fontosabb tudni a nehéz pillanatokban, hogy miért csinálod ezt. Ha nem találod a választ, vagy nem tetszik, próbáld megváltoztatni a helyzetet. Ahogy mindig mondom, hallgass a szívedre és boldog leszel!