Sziasztok, Minervának hívnak és egy kisvárosból jöttem, ami Spanyolországon belül Alicante-ben van. Alicante az ország dél-nyugati részén található, a Mediterrán-tengerhez közel. A város elég kicsi, többé-kevésbé akkora, mint Keresztúr. Van ott egy nagy kastély és egy folyó is, ezek a település jelképei. Az élet nagyon békés ott. Szinte sosincs túl hideg (nem úgy, mint itt), nyáron pedig elég meleg van.

Az EVS előtt újságírást tanultam Murciában az egyetemen (ez a város szintén Dél-Spanyolországban van), életem legjobb élménye volt erre a szakra járni. Szeretek egyetemre járni, felvenni a tempót a tanárokkal és a csoporttársakkal, új dolgokat tanulni. Ott élettel telinek érzed magad. Önkéntes is voltam egy nemzetközi szervezetnél, az itt eltöltött idő alatt egyértelműen felnőttem és sokat tanultam a szociális konfliktusokról és problémákról.

Nem tudom pontosan, hogy miért döntöttem úgy, hogy ide jövök Székelykereztúrra. Nem gondolkoztam sokat azon, hogy hova megyek, miről szól a projekt és hogy milyen sokáig leszek távol az otthonomtól, a családomtól, a barátaimtól. Épp visszatértem egy Törökországban lévő projektről és úgy éreztem, hogy szükségem van arra, hogy továbbra is utazzak és felfedezzem a világot, keressem azt a helyet, ahol tudok dolgozni, tanulni és szabad lehetek.

Ezt az EVS lehetőséget egy olyan weboldalon találtam, ami diákmunkával foglalkozik és először azt hittem, hogy gyakorlatot fogok szerezni egy rádiónál Romániában, egy másik hivatásos újságíróval egyetemben. Semmit sem tudtam az Európai Önkéntes Szolgálatról és arról sem, hogy ebben fogok részt venni. Én csak jelentkeztem, beszéltem Nagy Géza Attilával és eldöntöttem, hogy egy teljes évig itt maradok. Mivel csak egyszer tudom ezt csinálni az életben, azt gondoltam, miért ne?!

Szóval most egy online rádiónál, az ATA rádiónál önkénteskedem és egy másik spanyol lánnyal dologozom. Élő műsorokat csinálunk együtt heti kétszer, emellett sok interjút készítünk más EVS önkéntesekkel, couchsurfing-es emberekkel, barátokkal, utazókkal, stb. Próbáljuk magunkból kihozni a legjobbat, hasznos információkat szolgáltatni a következő önkéntes generációnak. Nagyon sok technicai problémánk volt, de most úgy tűnik, hogy minden jól működik és különféle zenéket teszünk a rocktól az indie-ig. Az élő műsoraink témája elég sokszínű: szociális problémák, EVS tapasztalatok, olyan helyek, amiket érdemes meglátogatni Romániában és Spanyolroszágban, tradíciók...

Mit gondolok Keresztúrról? A tél borzalmas itt. Hideg van és nincs mit csinálni. A városban van néhány kocsma és étterem. Télen a nap 5 óra körül lemegy és ezután senki nincs kint az utcán.

Külföldiként nincs túl sok lehetőség itt, főleg akkor, ha egyedül szeretnék menni valahová, és ez elég szomorú. A legjobb ebben a városban az elhelyezkedése, ugyanis az ország közepén van, szóval mindenhova el tudsz utazni anélkül, hogy túl sok időt vesztegetnél. A természet mindenhol jelen van és ez nagyon békés, ha ki akarod pihenni a zsúfolt városi élményeket. Románia egy nagy felfedezés. Sosem gondoltam volna, hogy egy évet fogok eltölteni ebben a gyönyörű országban. Az emberek széleslátókörűek, a nyelv szép és sok gyönyörű hely és város van itt. Brassó csodálatos, a szebeni faházak nagyon érdekesek a tetőn lévő ”szemekkel”.

Túl sok sztereotípia létezik ezzel az országgal kapcsolatban, mint például itt nincs semmi, az emberek lopnak, erőszakosak és ilyesmik, de én mégis idejöttem, mert tudtam, hogy ezek csak sztereotípiák, és igazam volt. Nagyon sok kedves emberrel találkoztam, akik jóindulatúak és viccesek, amitől otthon érzi magát az ember.

Az EVS után nincs igazán tervem, az itt töltött idő alatt rájöttem, hogy a világon nincsenek határok, ha kész vagy felfedezni más országokat, nyelveket tanulni és széleslátókörű vagy. Meglátjuk hol lesz a következő állomás, melyik a következő ország...izgatottan várom!

Az ittlétem alatt nagyon sok olyan dolgot csináltam, amit nem gondoltam volna korábban. Mostmár tudom, milyen fontos az, hogy legyen tervem, milyen fontos promotálni azt, amit csinálok, milyen nehéz az élet egy olyan országban, ahol nem beszélem a nyelvet, milyen nehéz gyerekekkel dolgozni, és sokat tanultam a kulturális és szociális problémákról is. Talán készen vagyok arra, hogy egy nem Spanyolországon belüli munkahelyen dolgozzak. Pontosan nem tudom, hogy hol fogom kamatoztatni az itt szerzett tudásomat, de biztosan ki fogok találni valamit.

Egy utolsó tanács annak, aki ezt olvassa: Ha azon gondolkozol, hogy EVS önkéntes legyél-e, alaposan olvasd el, hogy hová mész és mit fogsz csinálni! Kérdezd az embereket a szervezetnél, az önkénteseket, fektess energiát a keresésbe! Ezután válassz és ne bánt meg a döntésed! Minden projekt különleges és egyedi! Élvezd, ahogy tudod! Csak egyszer fogod ezt csinálni az életben!