Legutóbb sürgősségi kormányrendelettel a helyettes kormányfő, Gabriel Oprea vezényletével háromszorosára emelték a magas rangú állami döntéshozók fizetését. Aztán hazajött Ponta, és beleköpött saját kormánya levesébe. Azt mondta, nem ért egyet a rendelettel, és nem tudott a tervről, elege van ebből az olcsó népszerűség-hajhászásból!
Ha már hajhászni akar, remélhetőleg valami többeket érintő kecsegtetéssel fog majd előállni. Arra gondolt, hogy ez a mostani döntés csak kevés szavazatot hozhat neki a következő választásokon, mert csak 48 személyt érint. Közben sűrűn vetettek egymásra Opreával, aki bizonygatja, hogy már korábban egyeztettek erről. Az igaz, régebben még Ponta is azon sopánkodott, hogy Romániában az államelnöknek és a miniszterelnöknek kisebb fizetése van, mint egy magáncég titkárnőjének.
Csak azt nem értem, akkor miért akart miniszterelnök lenni, és nem ment titkárnőnek egy jól menő magánvállalathoz? Az elnök Johannis viszont Ponta visszatáncolása miatt elégedetlen, mert ő is egyetért a kormányrendelettel, talán, mert érintettként neki is jól jönne a háromszoros fizetés.
A képviselők nemrég szavazták meg önmaguknak a pótnyugdíjakat, ezzel megszüntetvén azt az égbekiáltó igazságtalanságot, hogy ez nekik nem volt, mint a bíráknak, katonáknak, diplomatáknak és még néhány kivételezettnek, akiknek már korábban visszaállították a megszorításokkor eltörölt különleges nyugdíjat.
Közben a községek és városok polgármestereinek szövetsége számos petíciót küldött a parlamentnek, hogy a képviselők ne feledkezzenek meg a megyeitanács-elnökökről, polgármesterekről és alpolgármesterekről sem a különnyugdíjak osztogatásakor. Mikor arról kérdezte az Adevărul újságírója Szabó Ödön Bihar megyei képviselőt, hogy az RMDSZ miért szavazta meg a kezdeményezést, akkor ő a Bihar megyei Borssal példálózott, ahol 25 éve van egy polgármester, és a község úgy néz ki, mintha Svájcban lenne. Háromezer lakosa van és hatezer munkahely. A polgármesternek még annyi pénze sem volt, hogy egy házat építsen magának, kénytelen a szülői házban lakni. Pedig ugyebár – a képviselő szerint – könnyedén meg is gazdagodhatott volna, ha nem a köztisztségviselés keskeny ösvényét választotta volna. És lesz egy nyomorúságos ezerlejes nyugdíja.
Én tökéletesen egyetértek a különleges fizetések és nyugdíjak osztogatásával, ugyanakkor azt szeretném, ha mindenki, aki fontos és pontos munkát végez vagy végzett (és ki nem), az nagy fizetést és később majd pótnyugdíjat kapjon. Persze, figyelembe kell venni munkája fontosságát és munkában töltött idejét is. Egy képviselő négy év letöltött képviselősködés után kap pótnyugdíjat. Egy esztergályos, sepsiszentgyörgyi kormánygyártó vagy varrónő tízszer kevésbé fontos munkát végez csak, de ennek tízszerese után azért szintén megérdemelne némi pótlékot, mondjuk felét a 4000-lejesnek.
Aztán amikor majd nemcsak Bors fog úgy kinézni, mint egy svájci település, hanem egész Románia, akkor a magas rangú állami tisztviselők és a parlamenti képviselők is olyan fizetést és nyugdíjat kapjanak, mint az ottaniak. Addig csak minimálbért és az átlagost.
(erdely.ma)
