Az utóbbi években az egyet előre, kettőt hátra elv érvényesült, ilyen a román reform, ha pedig nem történt előrelépés, az is nagy dolog volt, ha nem romlott az oktatás helyzete. Éppen emiatt rendkívülinek számít, hogy Remus Pricopie tárcavezető sutba vágja az Ecaterina Andronescu által öt esztendővel ezelőtt bevezetett nézetet, miszerint csupa érettségizett fiatalra van szüksége az országnak – mindegy, hogy ez által a bukottak országává süllyesztette Romániát –, és visszatér a régi, jól bevált szakemberképzéshez.
A negyven-ötven fölöttiek még emlékezhetnek, 1989 előtt miként teltek meg a gyárak inasokkal, szakmunkásokkal, mesterekkel, mérnökökkel, akik végezték a dolgukat tudásuk és beosztásuk szerint, s ha nem is jól, de nem is rosszul ment a termelés. Nem a rossz emlékezetű betelepítéseket kívánjuk visszasírni, amikor a gyárak miatt Háromszék frissen felhúzott tömbházaiból egyre több román szó hallatszott, a játszótereken szintúgy, hanem arra gondolunk, ma már senkit nem érdekel a termelés, az aprópénzű szolgáltatás, inkább legyen diplomás munkanélküli a gyermek, mintsem azzal bélyegezzék meg, hogy „csak” szakiskolát végzett. Ugyanis ezt a reakciót termelte ki az elméleti és szakiskolák kizárólagossága, az inas- és szakmunkásképzők felszámolása, a valós szakképzés elsorvasztása, de helyette nem az érettségizettek lettek többen, hanem a bukottak.
Nos, az újabb törvénymódosítással a jelenlegi nyolcadikos diákok és szüleik esélyt kaptak arra, hogy jól döntsenek, a gyermek képességei szerint válasszanak iskolát, osztályt. Ez ellenben önmagában nem elegendő, olyan szakiskolai kerettantervre, alkalmazási módszertanra van szükség, ami nemcsak papíron nyújt igazi szaktudást a diákoknak, hanem akár már az iskolai gyakorlat alatt be tudják bizonyítani, hogy a választott szakmában megbízható munkaerőt jelentenek. És talán megérjük majd, hogy sorban állnak értük a munkaadók, akik jelenleg sok időt, energiát fordítanak a semmihez nem értő fiatalok betanítására.(forrás:erdely.ma)
