Az Erdélyi Ifjúsági Egyesület fiatal önkéntesei nagy buzgalommal és rengeteg teával készültek a beszélgetésre. Meghívott előadó is volt, méghozzá Szilágyi Szilamér atya, aki régóta kutatja, figyeli, tanulmányozza a motiváció hiányát és ennek okait a mai kamaszoknál. Előadását a Trója c. játékfilm egy rövid monológjának a bejátszásával kezdte. – Mit hagyunk hátra? Mi marad utánunk, ha már nem leszünk? Mit szeretnénk hátra hagyni, mit szeretnénk, hogy mire emlékezzenek rólunk a jövőben? kérdezi a film és kérdezte Sz. Szilamér a jelenlévőket, akik a személyessé váló beszélgetéstől kissé megijedve egy szót se válaszoltak. Az előadó nem vette magára a csöndet és folytatta előadását, amiben többek között kitért Istenre, a nagyvárosok versenytípusú életmódjára, az álmok és motivációk fontosságára. A múlt század legnagyobb veszélyének az okostelefont, jelenkorunk legnagyobb veszélyének a párkapcsolatok elsekélyesedését, a kapcsolatok rövidségét tartotta. Természetesen a különböző témák között vagy azokkal párhuzamba vonva mindig beszélt a motiváció fontosságáról és kicsit ostorozta a jelenlévőket, hogy szedjék össze magukat és merjenek álmodni.

Egy képletet ajánlott segítségül mindenkinek. A képletet Rítusnak nevezte. A rítus, az átlényegülés, az áldozatajánlás egyidős az emberiséggel. És akár kost, akár olajat, akár az időnket áldozzuk fel, tudjuk és megtanulhatjuk, hogyan kell pontosan úgy csinálni, azzal a ceremóniával és átszellemüléssel, ami az áldozatot élménnyé formálja az élményt pedig maradandóvá. Tehát mindenért tenni kell és nem mindegy hogyan.

Az előadás végén újra feltette a kérdést: - Mik az álmaitok, vágyaitok?

Most már a hallgatóság nagy része legalább annyiban megegyezett, hogy az érettségit jó lenne letenni. És ez, legalábbis számomra már, előrelépésnek tűnt. Ezek után a társaság szétszóródott és kezdetét vette az est fő eseménye. A jelenlévők, egy szépen feldíszített és motiváló szavakkal ellátott papírra írják mik az álmaik erre az évre, mik azok a dolgok, amiket el akarnak érni. Ezeket a papírokat borítékba rakják és megcímezik saját maguknak. Míg ez zajlott, addig mindenki, mindenkivel teázott és beszélgetett, az egész esemény – bár eddig a pontig sem egy szigorú rendszer szerint zajlott – most teljesen felengedett és családiassá vált.

Remélem, minden álom, ami most a borítékokban pihen valóra válik jövő ilyen korra, és búcsúzom, Bessenyei Mihály.