A koncertek kihirdetése után másfél nappal mindkét előadásra elfogytak a jegyek. A zenekar a szokásnak megfelelően nem kért pénzt a résztvevőktől, de a regisztráció miatt muszáj volt jegyeket kiadni. Valamivel hat előtt érkeztem és örömmel láttam, hogy a nézősereg nemcsak számos, de fegyelmezett is, pontosan hat órakor elkezdődhetett az előadás. A negyven fős zenekar teljes számban képviselte magát és visszafogottan, szerényen hallgatta, míg Vajda Lehel Koppány, a konferanszié, fölsorolta az elmúlt év sikereit, úgymint a Magyar Fúvószenei és Mazsorett Szövetség koncertzenei B kategóriájában elért arany minősitését és a zenekar karnagyának, Nagy Leventének Rónai Antal-díját.A sikerek ecsetelése és a nézők tapsa után elkezdődött a koncert. Az első zenemű a Titanic induló volt, pergő ütemei, feszes hangzása alaposan megalapozta a terem hangulatát. Másodikként Jacob de Haan 1987-ben irt darabja a Free World Fantasy következett. Változatos szerkezete és a dallam bonyolultsága már nagyobb falat volt mind a zenekarnak mind a hallgatóknak, de örömmel jelentem mindkét fél megfelelően teljesített.Harmadikként a Régi magyar táncok Gömörből szvit csak még inkább vitalizálta a közönséget, a gyorsabb tételeknél minden láb jelezte a ritmust. A komolyzenei rész lezárásaként pedig felharsant a Concerto d’Amore aminek trükkös hármas osztottságát, vagyis, hogy barokként kezdődik, popba megy át és jazzként végződik, a zenekar olyan könnyedén vette mintha a boci-boci tarkát kellett volna eljátszaniuk.
A koncert második fele előtt egy rövid ceremónia során hivatalosan is taggá avanzsálták Szakács Zalánt és Kelemen Albertet. Nagy Levente átnyújtotta nekik a hivatalos diplomájukat és nézők és zenészek együtt tapsoltak. Miután a zenekar a koncert első felében bizonyította, hogy a klasszikus zene a kisujjukban van, a második részben kicsit könnyedebb vizekre vezettek minket különböző film-, és sorozatzenékkel. Elsőként a Flinstone család amerikai rajzfilm nyitódalát, majd az univerzálisan szeretett Trónok Harca betétdalát játszották. Ez utóbbit merem állitani, jobban mint az eredetit, kicsit lágyabban ugyan, de sokkal több érzéssel, "Ravelesen"*, az egyenként belépő hangszerek remek ötletével – ami az eredetit is jellemzi –, de valahogy itt több vagánysággal oldották meg. Ezek után egy hasonlóan ismert darab, a Paradicsom meghódítása következett, aminek ugyan az eredeti verziója is elég bizsergető, de az itteni előadás mód több embert is megborzongatott. Ezek után két rajzfilm dalainak összevont, kissé röviditett változata következett, előbb az Aladdin majd pedig az Oroszlánkirály ismerős hangjai következtek. Az „utolsó” mű előtt a konferanszié fölsorolta azokat a magán és jogi személyeket, akik a tavalyi évben támogatták a Polgári Fúvószenekar 1895-öt, a lista hál’ istennek hosszú volt de azért remélem a jövő évi lista még hosszabb lesz.
A kötelező ráadások már teljesen kimerítették az örömzene fogalmát. Nagy Levente szinte a levegőből irányította hasonlóan fellelkesült zenészeit. Ez, mármint a vidámság amúgy az egész koncertet végigkísérte, érezhető volt, hogy mind a zenészek, mind a közönség kitűnő hangulatban van. És a minőség mellett ez tette felejthetetlenné az eseményt.
Az este végén mindannyian kimerülten és föllelkesülve indultunk haza, és zenétől zsongó fejjel számoltuk a napokat a következő alkalomig, amikor a Polgári Fúvószenekar 1895 újra elvarázsolhat majd bennünket. Köszöni a zenét és elköszön, Bessenyei Mihály.
A zenekar elérhetősége: https://www.facebook.com/polgarifuvoszenekar1895/
*Maurice Ravel francia zeneszerző
