szerda, 23 november 2016

Újabb udvarhelyszéki viselettel gazdagodtak a Pipacsok

Kedd este igazán szép programban lehetett része annak, aki a rugonfalvi Kúria Vendégház autentikus rendezvénytermébe látogatott. Ekkor került sor a Pipacsok Néptáncegyüttes új népviseleteinek ünnepélyes átadására.

A csoport 6-6 rend udvarhelyszéki női és férfi viselettel gazdagodott, köszönhetően Hargita megye tanácsának. A pipacsos férfiak harisnyát és posztómellényt kaptak a Népviseletek támogatási programjának 7000 lejéből, a leányok hímesen szövött anyagból készült piros szoknyát, hozzá illő mellényt és gazdagon hímzett kötényt ölthetnek magukra a következő fellépéseiken.
László Anna Ildikó, viseletkészítő, a Kispipacsok Táncegyüttes vezetője varrta az öltözékeket. Elmondta,  annak idején először magának készített egyet, mivel székelyruhában szeretett volna menyecske lenni. Ez mára hobbivá, megélhetéssé nőtte ki magát, és édesanyja, anyósa is besegít a hímzébe, zsinórozásba, horgolásba.

A viselet nemcsak öltöztette, szépítette az embert, tartást adott az úr asztala előtt, pompázott a mulatságban, hanem praktikus is volt. Egy idegen számára is könnyen árulkodik a viselőjéről a ruha, hiszen megmutatja annak származását, társadalomban betöltött szerepét,rangját, családi állapotát, életkorát is.
A most átadott viseletekben az a szép, hogy nem egyformák: vagy anyagukban, vagy színükben eltérnek, és egy rend siklódi öltözet is van köztük, ahol a vidékre jellemző zöld szín és mintás anyag uralkodik.

László Csaba, koreográfus, a Pipacsok Néptáncegyüttes vezetője annak idején gyűjteni járt Siklódra, ott sikerült olyan hímesen szőtt anyagokhoz, szoknyához-kötényhez jutnia, amit ma már nem is készítenek – elmondása szerint ez a gyűjteményének legértékesebb darabja. “Voltak ruháink, de azok régiek. Ahogy nőnek a fiatalok, egymástól öröklik el azokat. Nézzük például a legutóbbi előadásunkat, a Dorottyát. A teljes stáb 65 fő volt, ebből 52 táncos. Azért is fontos most az új ruha beszerzése, mert más, új, és így talán jut mindenkinek.” – nyilatkozta László Csaba.

Az átadó után házibor és oroszhegyi szilvapálinka oldotta a hangulatot, ahol aztán – mint egy tökéletes vendégségben szokás – megeredtek a nyelvek. Szó szót követett, előjöttek a régi idők, fiatalkori táncos turnék, gyermeknevelési szokások. Sajnálhatja, aki nem jött, mert igazi kuriózummal találkozhatott volna, a világjáró görög teknőssel: Zsoltival, aki Budapestről egészen a Nyikó rugonfalvi partjáig jutott, és megtudhatták volna, hogy László Csaba és Lujzika nappalijában lévő vetett ágyban eddig hány pap hajtotta álomra a fejét, végül együtt örvendtünk annak, hogy a táncosok által Kövecsi Bence megsegítésére szervezett szombati jótékonysági est igen jól sikerült.

Képgaléria itt található: https://www.facebook.com/events/130812740733144/?active_tab=discussion

Top
A Keresztur.info weboldal sütiket (cookie-kat) használ a jobb felhasználói élmény érdekében. Ha továbbra is használja ezt a weboldalt ön beleegyezik a cookie-k használatába. Cookie és adatvédelemről bővebben...