Mint beszámoltunk róla, Tímea csaknem 800 kilómétert szalad Budapest és Székelyudvarhely közt, hogy rászoruló gyerekek segítsen és példát mutasson.
Július 29-én reggel indult Héjjasfalváról az etap; a menet során sokan csatlakoztak Tímeához, többek között lánya: Bibi is, aki itt nyaral a térségben, és nagymamája elmondása szerint minden nap edzett, hogy az utolsó kilométereket édesanyjával együtt tehesse meg.
Az érkezéskor majdnem 50 fő várta Tímeát egykori iskolája előtt; a Petőfi Sándor Általános Iskolában még a tablóját is megtaláltuk, innen 1992-ben ballagott el.
A találkozó elején rövid tánccal örvendeztette meg a sportolónőt az intézmény mazsorettcsoportja. A vakáció miatt kissé megfogyatkoztak a lányok, ám annál nagyobb lelkesedéssel pompomoztak Borbély Júlia tanárnő vezetésével; sőt, Tímeának volt ereje beállni közéjük egy össztánc erejéig! A fényképek itt találhatóak: https://www.facebook.com/keresztur.info/photos/?tab=album&album_id=1056061617781503
Eztán a 120 éves iskola igazgatónője, Simó Ildikó köszöntötte és méltatta az egykori diákot, kezdeményezését, majd átadta a szót Tímeának.
Tímea beszámolója igazán személyesre sikeredett; kiemelte a kislánya, párja, családja segítségét, nevesítette a támogatókat, és többször is hangsúlyozta az egybegyűlteknek, hogy merjenek nagyot álmodni. Meghatottan emlékezett a keresztúri diákságára, hogy itt indult el atlétikai pályája, hiszen a '90-es évek elején Petőfi Sándor utolsó útján, Keresztúr-Fehéregyháza közti futóversenyen szaladt először le egyhuzamban 13 kilómétert, ahol a 14 év alatti kategóriában első helyezést ért el. Büszkén említette, hogy kislánya, Bibi is nyomdokaiba lépett, számos éremmel büszkélkedhet, amelyeket karateversenyen szerzett.
Édesanyja is kedves szavakkal emlékezett az elmúlt esztendőkre, arra, hogy Tímea már az iskolából is futva tért haza. Mindig tudta, hol kapható például cukor, és a házimunkát is mindig sok energiával, hamar elvégezte.
Most átadták az út során összegyűlt ajándékokat is a keresztúri kisiskolásoknak. Kaptak társasjátékokat, rengeteg labdát, tollasütőket, kinti hintákat, homokozófelszereléseket, könyveket, hátizsákokat.
Sebestyén Tímea szombaton, július 30-án délelőtt 9 órakor rajtol a Petőfi Sándor Általános Iskola előtt, és várhatóan a déli órákban ér a székelyudvarhelyi sportcsarnok elé, ahol középiskolásként folytatta atlétikai pályafutását.
Portálunk is feltett számára pár kérdést.
Mit érez most, hogy lassan végéhez ér ez a hosszú út?
Kicsit fura, de kellemes érzés, hogy meg tudtam csinálni. Nagy kihívás volt. Fejben eldöntöttem, hogy megcsinálom, de voltak kemény terepek. Sokat készültem, 2 és fél évet. 2013-ban futottam le az első félmaratonomat, s rá 2-3 hétre jött a gondolat, hogy mi lenne, ha megpróbálnám...hiszen székely vagyok Budapesten, s milyen jó lenne, ha hazajönnék. Elterveztem és megpróbáltam felkészülni rá.
Voltak-e különleges élmények, találkozások az útja során?
Voltak természetesen, hajjajaj! Az egyik legutolsó élmény tegnap ért: volt egy pásztor, aki velem futott egy szakaszon. Kergette a teheneket, leszaladt a domboldalon és kérdezte, hogy futhatok-e magával kicsit? Otthagyta a nyájat, velem jött. Fűzfából volt egy kis vesszője, és kigombolt inggel kocogott mellettem.
A másik élmény Kolozsvár után volt. A párom, Robi kerékpározott, a testvérem, Tihamér kocsival jött mellettünk, húzta a lakókocsit, erdőn-mezőn jártunk. Egyszer csak telefonál, hogy "itt vagyok a dombtetőn, várlak titeket, de tudjátok, milyen út van itt?" Véget ért a betonút, s földút megy tovább. Felértünk ettünk, ittunk. Mentünk tovább felfelé egy 10 százalékos dombtetőn, de az autó csúszott lefelé. Oda se mertem nézni. Tihamér kiszállt a kocsiból, tolta be a kavicsokat a lakókocsi kerekei alá, hogy ne csússzon vissza. Erre azt mondja Robinak Tihamér: ott egy traktor! Robitól elvette a kerékpárt, odakarikázott a traktoristához, akit megkért és odajött segíteni. Már dőlt volna el az autó és a lakókocsi, háromszor szakadt el a vonóhorog, de megoldotta a srác. Tiszta önzetlenül, semmit nem fogadott el, azt mondta, jóindulatból tette.
Mi fogja kitölteni a napjait ezután?
Nem sokat fogunk pihenni, regenerálódni, hiszen Magyarországon újabb versenyek várnak, megyünk a következő helyszínekre: Atom 150, Kalocsa, Szelidi tó.
Egerbe költöztünk a párommal, így ezzel a futással lezártam a pesti életemet is, elég volt 21 évig ott élni.
