A tanulmány szerint a magas létszám miatt a medvék lakott területekre szorulnak, élelemszerzési körútjaikon gyakran találkoznak az emberrel, és bár a legtöbb alkalommal elmenekülnek, számos esetben rátámadnak az emberre.

Az elemzés arra is kitér, hogy a tavalyi vadászidényben Temes megyében a medvelétszám 16 százalékát hagyták jóvá kilövésre, ezzel szemben Hargita megyében az állomány mindössze 3,9 százalékára bólintotta rá.

Az országban nyilvántartott nagyvadak többsége, 11,9 százaléka Hargita megyében él, 10,7 százalékuk Kovászna megyében, 6,8 százalékuk pedig Maros megyében „lelt otthonra".

Noha a Hargita megyei vadásztársulatok 1350 körülire becsülik a medvék számát, a megyei környezetvédelmi ügynökség szerint ez túlzott érték, szerintük ugyanis létszámuk 800-900 körül mozog.

A környezetvédelmi minisztérium ennél is kevesebb medvéről tud, számításaink szerint 700-770 nagyvad élhet a székelyföldi térségben. Ami a medvetámadásból származó személyi sérüléseket illeti, a megyei környezetvédelmi ügynökség adatai szerint 2011 és 2012 között öt, 2013 és 2014 között pedig hét ilyen esetet jelentettek.

„A medvék helyzetének vizsgálata bonyolult, számos eltérő nézőpont és adat van. Az infografikák olyan kulcsadatokat mutatnak be, amelyek további kérdéseket vetnek fel, vitaindítóként szolgálnak annak érdekében, hogy a medvék körüli problémák a lehető legjobban felszínre kerüljenek és megoldódjanak" – idézi a közlemény Bencze Lászlót, a tanulmányhoz használt infografikákat készítő elemzőcsoport munkatársát. Az elemzés a Vadkárok.hargitamegye.ro és az Elemző.hargitamegye.rohonlapon érhetők el.

(kronika.ro)