A Madarasi Hargita nemcsak kedvelt kiránduló-, hanem búcsújáró hely is. 30 évvel ezelőtt a csíkmadarasiak állították az első keresztet a csúcsra, a kommunizmus idején néhány lelkes ember az akkori plébános vezetésével vitte ki és állította fel a hegycsúcsra a kitartást és megmaradást is jelképező keresztet.   

               Azóta minden év szeptemberének harmadik szombatján madarasiak százai zarándokolnak a kegyhelyre, megünnepelni a Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepét, melynek naptári időpontja szeptember 14-e. Úgy tartják, hogy ez a madarasiak kicsi búcsúja. Más környékbeli településekről is számtalan zarándok érkezik a Hargitára, sőt arról is tudomásunk van, hogy az egyik érintett település egy kápolnát szándékszik felépíteni a hegycsúcs közelében.

               Az eltelt 30 év alatt számos és sokféle kereszt és kopjafa – spontán emlékművek, ahogyan fogalmaz a természetvédelmi gondnokság vezetője – került oda, mert sokfélék vagyunk mi is, emberek. Minden kereszt és kopjafa, egy-egy emberi, közösségi kötődés jele. Mi a megújulás, a megváltás jelét látjuk bennük és nem temetőt. Megannyi fohászt, amelyek a Teremtő felé irányulnak.

               Nem vitatjuk a csúcs rendezésének a szükségességét, de úgy látjuk, hogy ez nem kizárólag természetvédelmi kérdés.

Tiszteletben kell tartani az embereknek ragaszkodását, és egyúttal megbecsülni az ott élő növény- és állatvilágot, és minden természeti értéket.

               Azt a megoldást kell megtalálni, amely az összes területi, jogi, természetvédelmi, történelmi, néprajzi és szakrális szempontnak eleget tesz. Éppen ezért nem lehet önfejű, egyoldalú megoldásokkal előrukkolni, sokkal inkább konszenzust kell kialakítani a hegycsúcs és környékének rendezésével kapcsolatban.

               A csúcson kialakult állapot rendezését illetően úgy gondoljuk, hogy a meglévő kereszteket és kopjafákat nem szabad bántani (visszamenő hatállyal nem lehet szabályozni), újakat felállítani csak szabályok betartásával, a terület tulajdonosának és különböző szakmai fórumok, például a természetvédelmi gondnokság engedélyével lehessen.

               Véleményünk szerint a Madarasi Hargita élőhelyeinek legfőbb veszélyforrása a fokozott urbanizációs nyomás és az ezt elősegítő fejlesztések.

               Elítéljük, hogy természetvédelmi intézkedésnek feltüntetve, avatatlan kezekkel megpróbálják felszámolni az érintett települések képviselőinek, történész és néprajz szakos szakemberek, valamint a közvita lehetőségének teljes mellőzésével a székelyek szent hegyén, Székelyföld második legnagyobb zarándokhelyén magyarságtudatunkat több évtizede erősítő kegytárgyakat.

               Javasoljuk egy, az érintett települések képviselőiből, történész, néprajzos, természetvédő és jogász szakemberekből álló bizottság kinevezését a kegyhelyen történő további szakrális, spirituális tevékenységek szabályozására.

(szekelyfold.ma)