Habár a technika ördöge beette magát a darabba, az ifjú színészpalánták nem veszítve színpadi jelenlétükből, karaktereiknek megfelelően tovább vezették a nézőket egyre mélyebbre a darab lélektani értelmébe. Így tehát a taps duplán megérdemelt elismerés volt a fellépőknek. A szervezők és a vendégek egyaránt elismeréssel közeledtek a Bemugri társasághoz, akik megkönnyebbült és egyben boldog mosollyal fogadták mindezt.
Lássuk most Lőrinczi Tamás szemszögéből, hogy miként is tapasztalták meg ezt a kulturális eseményt. Elmondása alapján igazi várakozással tekintettek erre a gálára, hiszen az Odfie mindig is egy nagy álom részeként világított előttük. Ennek tudatában a mostani előadás új érzésekkel töltötte el őket, s amíg az eddigi fellépéseken meg akarták mutatni kik is ők, mit tudnak, ha egy csapatba összefognak, addig most azt szerették volna megismertetni a közönséggel, hogy mivé cseperedett ez az egész darab, történet, ifjú személyiségeik. Tamás megjegyezte azt is, hogy számára ez volt a legjobb fellépés és a legmaradandóbb élmény is.
A Semmi című előadásukat immár 5. alkalommal adták elő, amely azt vonzza maga után, hogy a kezdeti izgulást és félelmet, amelyek a szöveget és a pontosságot voltak hivatottak előhívni, már felváltotta a kíváncsiság és a karakterük mélyebb önismerete.
A Semmi, mindenkinek mást jelent, mindenkiből más gondolatot hoz elő. Tamásból például a megfoghatatlan megtalálását. Mikor elkezdtek dolgozni a történettel néhány momentumban megtalálta saját magát is, így egy kis önismeretbe is átlépett a szerep feltérképezése. A darab szerepei már Októberben megtalálták színészeiket és következő év Áprilisában már előadásra is került a műsor.
A sok munka tehát meghozta gyümölcsét és egy meglehetősen magas színvonalon kezdte meg hódító körútját. Gratulálunk minden színésznek és Lakatos Sándor Tanár Úrnak, aki megrendezte a Semmi előadását.
Palla Csilla
