A hónap elején innen, a Székely Lovastanyáról kezdték útjukat a Pettkó Szandtner Tibor Lovas Szakképző Iskola néhány tanulója, akik akkor még csak terveket tudtak megosztani velünk, illetve a kíváncsiságot láthattuk a szemükben. Most azonban élmények egész áradatát viszik haza magukkal, amit aztán be is mutathatnak. Kísérőjüknek pedig szakmai különbségekről és az eszközökről kell majd ismertetőt tartania. Mindenesetre elárulta nekünk Polgári Eszter, a diákok tanára, hogy szerencsére lesz miről beszélnie, elég újdonságot láttak, ahhoz, hogy legyen miből meríteni.
Bár első körben a lótartás eltérésőr kaptunk néhány információt az interjú alatt, amely főként aköré épült, hogy az emberek mennyivel másabban tartják itt a hátas állatokat, mint Magyarországon, ahol a lovak munkáját már régen felváltották a mezőgazdasági gépek. Itt nem kifizetődő a váltás, így a lovak leginkább munkaállatokként tengetik mindennapjukat, ennek megfelelően a fajtájukat tekintve is a tömzsibb, de erősebb izomzatú állatokkal lehet találkozni. Azonban Magyarországon a lovaglás hobbiként, avagy sportként van leginkább keresve, így az eszközök is másabbak. Egyik meglepő és egyben érdekességként szolgáló momentum a kovácsműhely volt, ahol a patkolás elemeit szintén a kovácsmester készített.
De a gyermekek és a tanár elmondása szerint, mindenhol rengeteget tanultak, s a leginkább pozitív dologként könyvelték el magukban azt a tényt, hogy a leckéket itt nem képek és tankönyvek alapján kellett megérteniük, hanem tapasztalatok útján, használat közben memorizálhatták a mechanizmusát az adott szerkezetnek. Összesítve tehát sok meglepetésben volt részük, de talán a legjobb érzés, amit örökre a szívükben fognak őrizni az az emberek kedvessége, amellyel fogadták és vissza is várják őket.
Palla Csilla
