A kiegyezés után veteránok, történészek nagyon sajnálták, hogy Gábor Áron ágyújából egy sem maradt fenn az utókor számára. Ezeket a harci eszközöket vagy elpusztították, vagy hadizsákmányként kobozták el, másokat elástak menekülés közben.
Kézdivásárhelyen bukkantak rá az ágyúra
Valószínű, hogy az utóbbi történhetett azzal az ágyúcsővel, amelyet 1906-ban Kézdivásárhelyen a Rudolf-kórház környékén csatornázás közben megtaláltak. A fegyvert alaposan megtisztították, és szóltak a Székely Nemzeti Múzeum akkori „őrének”, László Ferenc régésznek, aki átvizsgálta és megállapította, hogy ezt a fegyvert a kézdivásárhelyi ágyúöntő műhelyben készítették, de már nem szállították a csatába. Helyi mesteremberek lafettára, vagyis ágyútalpra szerelték, és rövid ideig a városházán állították ki.
A két világháború között átvitték Sepsiszentgyörgyre
Miután megépült Sepsiszentgyörgyön a múzeum, odavitték, mert a szóbeszéd úgy tartja, hogy a harmincas évek elején Kézdivásárhelynek egy olyan polgármestere volt, aki be akarta olvasztani, és meg kellett menteni. A Székely Nemzeti Múzeumban volt kiállítva a 70-es évekig, készült róla másolat Kézdivásárhelynek, ahol 1972-ben létesítettek múzeumot.
Elkobozták az ágyút
„Sajnos a hetvenes években a Román Hadtörténeti Múzeum számos más – ugyancsak értékes – hadtörténeti tárgyunkkal egyetemben elvitte az országos gyűjteménybe Gábor Áron ágyúját is. Bukarestben nem volt megfelelően kiállítva, egyszerűen egy szőnyegre letették az ágyúcsövet, a címkére csak annyit írtak, hogy „tun” (ágyú), ezt én magam is láttam diákként. Mikor sorkatonaságomat töltöttem, ismét meglátogattam az illető bukaresti múzeumot, akkor már az ágyú nem volt kiállítva, levitték a pincébe. Ott találtunk rá 2010 márciusában, amikor első fázisban a múzeumunk kölcsönkérte” – elevenítette fel Vargha.
Négy év alatt tízezrek nézték meg
Négyéves folyamat eredményeként sikerült kiharcolniuk, hogy nálunk maradjon a székely szabadságharc egyik legfontosabb jelképe, az érvényben levő nemzeti örökségre vonatkozó törvények ilyen esetben nem teszik lehetővé, hogy a műtárgyakat vissza lehessen szolgáltatni, csak tárgycserét lehetett megvalósítani, de sikerült kieszközölniük.
„Óriási eszmei értéke van az egész székelység szempontjából ennek az ágyúnak, mert ugyan a háromszékiek a szabadságharcban bizonyos szempontból kitűntek, de az itteni honvéd csapatokban jelentős csíki, udvarhelyi és gyergyói katona is harcolt. Egy ilyen jelentőségű múzeumi tárgynak semmiképp nem az a szerepe, hogy egy pincében rostokoljon, hanem hogy az emberek láthassák. Elmondhatom, hogy 2010 óta több tízezer látogató nézte meg az ágyút, a múzeum bejegyzési naplója alapján megtudtuk, hogy voltak olyan külföldi, Székelyföldről elszármazott látogatóink, akik csak ezért látogattak Sepsiszentgyörgyre.”
Kivételes kegy a vándoroltatás
„Szeretném hangsúlyozni, hogy az ágyú Csíkszeredába való vándoroltatása egy rendkívüli kivétel, a múzeumok ugyanis nem szoktak az alapkiállításaikból tárgyat elmozdítani, csak ha restaurálásra szorulnak. Mi ezt megtesszük, mert úgy érezzük, hogy a csíki székelység is megérdemli, hogy az 1848-49-es szabadságharc ezen relikviáját láthassa” − összegzett Vargha Mihály.
A Mikó-vár fegyvertermében három héten keresztül lesz látogatható az időszakos kiállítás. (szekelyhon.ro)
