Idézve Fábián László urat, az embernek csakis úgy szabad belépnie a műalkotások termébe, hogy tudja azt, hogy "a képek a valóság képzeletei". Ezzel az útmutatással igazi utazóvá válhatott tegnap mindenki. A kiállítást Szente B. Levente nyitóbeszéde kezdte meg, amelyet a Művészurak egészítettek ki, saját gondolaikkal és az alkotásaik háttereivel. Az ismertetőt követően, Pál Orsolya Tímea, a Petőfi Sándor Általános iskola tanulója, énekelt a jelenlévőknek, s nem csak a termet sikerült megtöltenie a hangjával, hanem az emberek szívét is ámulattal. Ezután az Orbán Balázs Gimnázium egyik tanulója, név szerint Fodor Lóránt ejtette ámulatba a hallgatóságot versmodásával, amely egy új szférát termetett a falak között. A megnyitó tehát egyben rá is hangolt mindenkit a kiállítás világára.
Csabai Tibor pedig elárulta nekünk, hogy természetesen az ilyen művészeti események nem csak egyoldalúak, ugyanúgy ők is szívesen látják a székelykeresztúri művészeket Ajkán. Azt is megtudtuk, hogy a galériában pihenő alkotások közül nehéz kiválasztani, hogy melyiket szeretnék éppen az emberek elé tárni az ilyen kiállítások keretein belül, hiszen mindegyiknek más mondanivalója, más bűvereje van. A kiállított képek egész évben járják külföldet, mivel a felkérések is egyre szélesebb körből érkeznek. A kiállításnak nincs megszabva témája, mindenki saját szemléletét, hangulatát, érzését veti papírra. A vendégek tehát sokféle gondolatot tekinthetnek meg, s olykor egy-egy műben el is veszhetnek.
Az ilyen alkalmak, mindig nagy jelentőséggel bírnak a művészek számára, mivel az alkotóműhelyen kívül más feladatuk is van, ami után felüdülés a kiállítás, ahol képviselhetik saját művészeti águkat. "Egyénileg mindenkinek van egy művészsorsa...", fogalmazta meg nagyon frappánsan a Művészúr, de azon kívül mindenki másnak is megvan a maga munkája a világban.
A művészek megkapták azt a képességet, hogy meg tudják rajzolni, jeleníteni saját valóságukat, amelyet ők is átélnek. Az alkotásokat olykor nem tudják értelmezni az emberek, mert hajlamosak azt hinni, hogy csakis a másolat a tökéletes. Pedig ez csak ritkán igaz. Az itteni alkotók éppen egy helyzet hátterét, mélyebb értelmét tárják az emberek szeme elé.
Ezzel pedig hatalmas ajándékot tudnak adni a közösségnek. Reméljük mihamarabb újra láthatjuk őket Székelykeresztúr városában, hogy újfent elkápráztathassanak minket.
Palla csilla
